András Gábor

Ember, ki ide belépsz, ne hagyj fel minden reménységgel - hátha találsz valamit, ami felkelti érdeklődésedet, kiváltja tetszésedet vagy nemtetszésedet, netán véleménynyilvánításra késztet

A szépség


Szép az, ami esztétikai élvezetet nyújt, tetszést kelt. Az esztétikai élvezet a szépség hordozója által kiváltott érzelmi reakció. A szépség hordozója lehet természeti képződmény, tárgy, jelenség, vagy emberi alkotás (a legszélesebb értelemben). Előbbiekre jellemző az állandóság, illetve többé-kevésbé rendszeres ismétlődés, emberi mértékkel mérve mondhatjuk akár örökkévalóságnak. Az emberi alkotásokban megnyilvánuló szépség lehet tartós (kockáztassuk meg: örökérvényű), és lehet rövidebb életű, kortól, ízlésváltástól, divattól (a tömegízlés tudatos megváltoztatásától) függően.



A szépségérzet forrása


A szépségérzet alapvető forrása az esztétikai élvezet képessége, a szépség befogadására irányuló veleszületett hajlam, amely bármilyen tudatformáló külső hatás nélkül is lehetővé teszi a szépség hordozói által gyakorolt elemi hatást, különösen a kortalan és egyetemes szépséget hordozó jelenségek, tárgyak tekintetében.

A szépségérzet másodlagos forrása a tudat külső alakítása, mégpedig egyrészt a korszellem hatását érvényesítve (szocializáció), másrészt a szépség által kiváltott esztétikai élvezet tudatos fejlesztésével (oktatás).



A szépség mértéke, fokozatai


A szépség mértéke csak azonos kategóriába tartozó természeti jelenségek, tárgyak, illetve azonos műfajhoz tartozó emberi alkotások között összevethető. A szépség mértékét az általa kiváltott esztétikai élvezet határozza meg – hogy ez mennyiben és hol figyelhető meg, illetve mérhető az emberi agyban a tudomány mai állása szerint, az számomra teljességgel ismeretlen szakmai kérdés. Adott műfajon belül a rangsor felállítása bizonyára nem lehetetlen – én kellő tudás hiányában semmiképpen nem vállalkoznék rá – a felső és alsó régióba, valamint a közöttük lévő helyre történő besorolás azonban általában megnyugtatóan megoldható.



A szépség objektivitása és szubjektivitása


Mindenek előtt különbséget kell tennünk a szépség hordozója és a szépség befogadója között.


A szépség objektív annyiban, hogy adott megnyilvánulásai a befogadók nagy tömegét kitevő átlagos intellektusú egyedekben azonos jellegű tetszési reakciót váltanak ki, és relatív annyiban, hogy a befogadó szubjektumokból összeálló társadalom fejlődési ciklusait követve változik.

Objektívnek tekinthető a szépség akkor is, ha hordozója nem emberi alkotás, de ez az objektivitás is viszonylagos, mivel az adott képződmény, jelenség ugyan olyan, amilyen, az objektíve meglévő tulajdonságainak összessége által meghatározott szépsége azonban kizárólag az ezt érzékelő szubjektumban, illetve e szubjektum által megörökített formákban létezik.


A szépség szubjektív annyiban, hogy befogadó szubjektum nélkül nem létezik, mondhatni tetszhalott, mértéke a befogadó szubjektumok különböző viszonylataitól függően eltérő.

A szépség általános sajátossága, hogy az adott jelenséghez fűződő élmény ismétlődő kiváltásához nem feltétlenül szükséges a szépség hordozójának fizikai jelenléte/érzékelése, hanem az több-kevesebb intenzitással és időtartamra az emlékezetben rögződik, és az intenzitástól, időmúlástól, valamint az egyén tulajdonságaitól és képességeitől függően felidézhető.



A szépség változása, két fajtája


Az emberi alkotások létrehozásának kezdeti célja konkrét szükségletek kielégítése, feladatok ellátása (ideértve a szellemi – vallási igényeket is). A célszerűséggel együtt automatikusan jelentkezett bizonyos esztétikai tartalom, előbb tudattalanul, majd az esztétikai érzék (a szépség befogadásának, hatása érvényesülésének képessége) kialakulásával párhuzamosan tudatossá válva, aztán az esztétikai tartalmat mintegy kötelezővé téve, utóbb alkalmanként a célszerűség kárára, végül létrejöttek a gyakorlati célszerűséget mellőző, az időközben kialakult esztétikai igény kielégítésére szolgáló, kizárólag esztétikai tartalmat hordozó alkotások.

Bizonyos – leginkább természeti képződményekben, jelenségekben megnyilvánuló – szépség-hatás változatlan fennmaradása mellett a társadalmi rendszer és az életmód változásával párhuzamosan változik az emberi alkotásokban és magában az emberben megtestesülő szépségideál, de a korral, körülményekkel együtt járó változás ellenére a kiemelkedő alkotások továbbra is az eredeti esztétikai élményt váltják ki a későbbi korok befogadó szubjektumaiban (az emberi kultúra örök értékei).


A szépség két fajtája

A szépség lehet

1.   korlátozott: korfüggő és partikuláris (adott történelmi korhoz, társadalmi alakulathoz, népcsoporthoz, vallásos vagy egyéb elv mentén szerveződő csoporthoz kötődő), és

2.   korlátlan, egyetemes.


Korlátozott a szépség, ha a hordozója által kiváltott esztétikai élmény emberek időben, térben és/vagy egyéb jellegzetességek révén behatárolható csoportjához kapcsolódik, míg az adott csoporthoz nem tartozó emberekben ugyanaz a jelenség, tárgy nem vált ki esztétikai hatást, sőt, amennyiben a szépség hordozója egyúttal az önazonosság elkülönüléssel járó jelzésére is szolgál – mint pl. a vallási és hasonló jelképek – éppenséggel negatív érzelmeket és indulatokat is kiválthat (értetlenségből fakadó elutasítás, gyűlölet, undor, megvetés stb.). A korlátozott szépség speciális megnyilvánulása a mindenkori divatirányzatot követő tárgyak, viselkedési normák (pl. étkezési szokások stb.) által kiváltott esztétikai hatás.


Korlátlan, egyetemes a szépség, ha a hordozója az emberiség fennállása, emberi alkotás esetében annak keletkezése óta mindenkiből esztétikai élvezetet vált ki, aki nem áll ellen tudatos elutasítással az élmény befogadásának. A szépség legmagasabb (ritka) megnyilvánulása, amikor az adott élmény hatása akár tudatos elutasítás ellenére is érvényesül.


A szépség két fajtája között létezik átmenet, leginkább a korlátozott szépség hordozói esetében:

A régészeti feltárások, elhagyott kultúrák felfedezése révén rendre napvilágra kerülnek olyan elfeledett tárgyak, építmények, műalkotások, amelyek utóbb nem csupán érdekesnek, a ma embere számára netán furcsának, hanem a korlátlan, egyetemes szépség hordozóinak bizonyulnak.

Egyáltalán nem ritkaság, hogy letűnt korok használati és dísztárgyakkal, műalkotásokkal, építési stílussal stb. kapcsolatos szépségeszménye újra divatossá válik, ha esetleg nem is teljesen eredeti formájában (különböző neo- irányzatok), akár a korral (technikai fejlődéssel) megváltozott tartalom formai megjelenítésében, és nem kizárt, hogy az ilyen módon létrejövő alkotásokban korlátlan, egyetemes szépség testesül meg (bár hogy ez valóban így van-e, az nyilván a késő utókorban nyer bizonyosságot.


A szépség mindkét fajtájához kapcsolódhat a megszokás szépségérzetet tompító vagy akár átmenetileg teljesen kioltó hatása, amikor a szépség adott hordozójával végbemenő rendszeres, mondhatni rutinjellegű találkozás következtében lecsökken, illetve megszűnik az eredeti esztétikai élmény.



Sznobizmus


A szépség sajátos torz értelmezése a sznobizmus: a parttalan tekintélyelvnek, a kritikátlan mintakövetésnek (divatmajmolásnak), az önálló értékítélet-alkotás feladásának, illetve elfojtásának, az eltérően vélekedők lenézésének elegye. A sznobizmus többnyire a tárgyával kapcsolatos félműveltséggel társul.

A sznob számára az a szép amiről az általa megfellebbezhetetlennek elismert szaktekintély azt mondja neki, hogy szép, és ezzel behatárolja az élvezhető szépség-élmények körét.


Megpróbálom zenei példával érzékeltetni:

Közismert tények

1.   J. S. Bach szerzeményeinek egy része elveszett.

2.   J. S. Bachtól 6 Brandenburgi Verseny ismeretes, ezeket évszázadok óta világszerte nagy sikerrel játsszák.

Fikciók

1.   Lipcsében egy öreg ház padlásán találnak egy megsárgult kottacsomót, rajta a szerző hiteles aláírásával: J. S. Bach: VII. Brandenburgi Verseny. A mű színvonala azonos a már ismert darabokéval.

2.   2010-ben a teljességgel ismeretlen X. Y. zeneszerző előáll az 1. pontban említettel hangról-hangra egyező művel, címe legyen mondjuk I. Pilisszentlászlói Verseny.

A sznob reagálása

Az első fiktív esetben testületileg elájul, lemezgyűjteményét haladéktalanul kiegészíti az újonnan felfedezett Bach-mű felvételével, amelyet aztán (főleg társaságban) átszellemülten hallgat.

A második fiktív esetben

a)   virtuálisan köp egyet (általános reakció), vagy (elvileg ezt sem lehet kizárni)

b)   ha a szellemi elöljáró másként gondolja és az új – bár régi stílusú – művet kiemelkedő kortárs alkotásnak, netán új zenei irányzat megalapozójának ismeri el és fel is címkézi „neo-akármi” elnevezéssel, örömtáncot lejt a csapat.


A helyes értelmezés ezzel szemben (szerintem) a következő:


A zene hangok meghatározott szabályok szerinti egymásutánisága (dallam, ritmus) és egymásmellettisége (harmónia).

A hangok így előálló együttese általa keltett szépség-élmény lehet kortalan (örök), korízlésnek, divatnak megfelelő (időleges), érdektelen.

A kortalan (örök) szépséget hordozó zene (és természetesen minden más emberi alkotás) által kiváltott élmény független a befogadó történelmi és társadalmi környezetétől, a mű keletkezésének idejétől és körülményeitől, a szerző személyétől.



Az emberi test, mint a szépség hordozója

 

A szépségideál világtájanként és népenként eltérő (sőt adott népen belül is különböző lehet társadalmi csoportok szerint), és koronként is változik. Az emberi test a maga fizikai valójában is kelthet szépség-élményt másokban, műalkotások tárgyaként pedig nemcsak kiszolgálja, hanem alakíthatja is az ízlést, akár adott kor/nép szépségideáljának megtestesítője, etalonja is lehet.

 

 

A szépség érzékelését befolyásoló tényezők


Érzelmek által befolyásolt esztétikai élvezet

Az egyén szépség-élményét befolyásolja érzelmi állapota, amely növelheti/csökkentheti az élmény befogadására irányuló készséget, másrészt a szépség hordozója a szépség-élményen túli érzelmi reakciókat is kiválthat (pl. emlék felidézése, vágy felkeltése stb.).


Nyelvi korlátok

Amennyiben a szépség hordozója adott nyelvhez kötődik (irodalom), ez a nyelvet nem ismerők elől elzárja a kapcsolódó szépség-élményt. Az oktatás, nevelés, mintaadás egyik pozitív hatása az idegen nyelvek ismeretéhez kötött szépség-élmény iránti érdeklődés felkeltése és ezzel a nyelvtanulásra ösztönzés.


A műveltség, műveletlenség, hiányos műveltség előnyei, hátrányai

A műveltség igényt teremt a szépség-élményekre, de a tudásanyag keretében elsajátított kategorizálás és rögzült ítéletalkotás egyúttal korlátokat is jelent a minden újra nyitottság tekintetében és különösen abban, hogy régebben megismert tárgyakban, jelenségekben, alkotásokban újabb, másféle szépséget fedezzen fel az egyén. Annak számára, aki a megszerzett ismereteket szentírásként kezeli, a műveltség akár előítéletek forrása is lehet.

A műveltség hiánya kizárja a szépség rejtettebb elemeinek felfedezését, és ezzel az adott élmény lehetséges maximumát. A szépség tárgyának tudatos, speciális ismereteken alapuló megközelítése egyrészt alkalmat ad a felszínes szemlélődéshez képest akár minőségileg fokozott élményre, másrészt viszont a tudatosság visszafogja az érzelmi hatás intenzitását.

Műveltség hiányában a szépség-élmények véletlenszerűen érik az embert, és kellő intenzitás esetén ezek hatása vezetheti el az élmények forrásainak tudatos kereséséhez, míg a műveltséggel rendelkezőt a műveltség megszerzése során nyert ismeretei eleve erre késztetik.

 

 

A szépség fizikai kötődése


Az eredeti szépség-élmény minden esetben anyaghoz, illetve fizikai jelenséghez kötött, mivel befogadása az érzékszervek közvetítésével történik.



A csúnyaság


A csúnyaság elvileg a szépség ellentéte, a csúnyaság észlelésében és az általa kiváltott negatív érzelmi élményben azonban sokkal nagyobb a szubjektív tényezők (neveltetés, társadalmi környezet hatása, mintakövetés) jelentősége, és ezek között a csúnyaság tárgyához mesterségesen társított rossz tulajdonság, tárgy, személy, jelenség szerepe.

A művészeti (leginkább irodalmi) alkotások hatásos és főként érzelmi hatást kiváltó fogása, amikor a csúnyasághoz pozitív tulajdonságokat, vonásokat kapcsolnak.



Esztétikai élvezet és intellektuális élmény kölcsönhatása


Az esztétikai élvezet alkalmanként (de nem mindig!) az ugyanazon jelenségből fakadó intellektuális élménnyel társul. Az intellektuális élmény lehet egyúttal esztétikai élvezet is, amikor az esztétikai élvezet forrása a tartalom. Az intellektuális élmény intenzitását fokozhatja vagy csökkentheti a formához (megformáláshoz) kapcsolódó esztétikai élvezet – az esztétikai élvezet intenzitását növelheti vagy mérsékelheti a tartalommal járó intellektuális élmény. Az esztétikai élvezet és az ugyanazon jelenséghez kapcsolódó intellektuális élmény tehát nem választható el mereven, és kölcsönösen erősíthetik vagy gyengíthetik egymást.


A tartalom, mint az esztétikai élvezet forrása az emberi alkotásokban, a művészet különböző ágaiban


A zenében

A zene alapjában tiszta forma, amely a szépségérzet mellett kizárólag érzelmek (öröm, vidámság, szomorúság, bánat, mélabú) kiváltására képes, az alábbi kivételekkel:

-  A hallgató egyéni élményei (emlékei) alapján asszociálhat bizonyos konkrét tartalomra (személyre, eseményre, történésre, jelenségre).

-  A szerző vagy az utókor által adott cím, elnevezés is kelthet a hallgatóban konkrét tartalomra utaló képzeteket.

-  Ebben a vonatkozásban külön műfajnak tekinthető a szöveges zene, amikor a szöveg a zene által sugárzott hangulatra épül és/vagy a zene által sugárzott érzelem hangsúlyosabbá teszi a szövegben kifejezett tartalmat.


A festészet és szobrászat

esetében elsődlegesen a forma váltja ki az esztétikai élményt a szemlélőben, de ez közel egyidejűleg társul az ábrázolt témához kapcsoló intellektuális élménnyel. Az alkotás történetében az első állomás a valóság lehető legpontosabb leképezésére irányuló törekvés, amely fokozatosan egészül ki az ábrázolt téma sarkításával (idealizálásával vagy éppen a negatív jellegzetességek túlhangsúlyozásával), a tartalom jelképes bemutatásával, egészen addig, amikor a tisztán formális alkotás a szemlélőre bízza, hogy kizárólag esztétikai élményben részesül, vagy a formákból a saját – szerencsés esetben az alkotóéhoz hasonló - gondolatvilágának megfelelő tartalomra asszociál.

Mind a festészeti, mind a szobrászati művek célja lehet meghatározott (vallási, hazafias stb.) érzelmek kiváltása, illetve erősítése, amikor az esztétikai élmény nem önmagában való, hanem a célzott hatás elérésének szolgálatában áll.


Az irodalomban

elsődleges a tartalom és nélkülözhetetlen a forma – tisztán formai, tartalom nélküli irodalmi alkotás nem létezik, de a tartalom által nyújtott intellektuális élmény intenzitásában fontos szerepe van a megformálásnak.


Az építészetben

a mindennapi életvitelt szolgáló építmények esetében a megjelenítést alapvetően a funkció határozza meg, de a kezdetektől megfigyelhető a törekvés arra, hogy ez a lehetőség szerinti esztétikai élménnyel társuljon, míg a nem mindennapi életvitelt szolgáló (kultikus, emlékhely-jellegű és hasonló) építményeknél eleve a szépséget megtestesítő forma játssza a kiemelkedő szerepet.


A használati tárgyakban

jellegükből következően a kitűzött feladat megvalósítására alkalmasság a legfontosabb, de a puszta célszerűségnek megfelelő kialakítás fokozatosan kiegészül a szépségre törekvéssel, és mintegy mellékhajtásként megjelennek az esztétikai tökélyt célzó, az eredeti funkcióra akár alkalmatlan dísztárgyak.


A mindennapi életben

(öltözködés, étkezés stb.) a használati tárgyakhoz hasonló a helyzet azzal, hogy a gyakorlatilag változatlan funkcionális követelmény mind tökéletesebb kielégítésére törekvés mellett komoly szerepet játszik a (leginkább másokban) kiváltott, a – persze alaptalanul - használóra is kivetülő, a folyamatosan változó divatot követő esztétikai élmény elérése, és vadhajtásként rendre megjelennek az esztétikai élményt a gyakorlati használhatóság rovására érvényesítő megoldások.



Szépség és humor


A képben, írásban, zenében megjelenő humoros alkotások a szabályok szándékos felrúgásával, a szélsőségek túlhangsúlyozásával, a jelenségek eltorzításával, az érzelmek kifigurázásával elvileg ugyan megfosztanák a művet esztétikai élményt kiváltó hatásától, röviden szépségétől, mégis (sajnos csak általában) pozitív intellektuális és érzelmi élménnyel járnak, és pl. karikatúrák, átírások esetében még azt is eredményezik, hogy a befogadó figyelmét felhívják az eredetire és annak tartalmi és/vagy formai értékeire.



A szépség, mint kábítószer


A kábítószernek három hatása van:

1.   valamilyen – általában pozitív – átmeneti élményt nyújt, amelyet az emlékezés eredeti formájában felidézni nem tud, csupán az újabb hasonló élményszerzésre késztet,

2.   olyan mértékben és intenzitással kitölti a tudatot, hogy onnan átmenetileg kirekeszti a mindennapi életet annak lelki és testi gondjaival, problémáival együtt, és ez ugyancsak az ismétlés igényével jár,

3.   szellemi és fizikai károsodást okoz.


A szépség ehhez képest

1.   olyan pozitív átmeneti (esztétikai) élményt nyújt, amelyet az emlékezés képes rögzíteni és ezzel az élményt megismételni, ha nem is az eredeti formájában és intenzitással, és az újabb hasonló élményszerzésre késztet,

2.   a szépség hordozójától (az esztétikai élmény fajtájától) és minőségétől függő mértékben és intenzitással kitölti a tudatot, és ezzel onnan többé vagy kevésbé átmenetileg kirekeszti a mindennapi életet annak lelki és testi gondjaival, problémáival együtt, és ez ugyancsak az ismétlés igényével jár,

3.   nem okoz sem szellemi, sem fizikai károsodást.



A szépség mint a szándékos megtévesztés eszköze a képi reklámozásban gyakori: az eladni szánt terméket (árut, szolgáltatást, politikust) olyan háttérrel (kéklő hegyekkel, napsugaras trópusokkal, zubogó vízeséssel stb.) vagy egyéb jelenséggel (pl. ismert műalkotás reprodukciójával, de leggyakrabban szép nővel) társítják, amelynek az esetek többségében a termékhez semmi köze, de az általa kiváltott szépség-élmény egyrészt elnyomja a racionális gondolkodást, másrészt az önkéntelen képzettársítás révén a szépség-élmény forrását öntudatlanul kiterjeszti a reklám tárgyára, mindkét esetben a valós szükségletektől függetlenül felébresztve a szemlélőben a birtoklás vágyát.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 7
Heti: 23
Havi: 207
Össz.: 25 694

Látogatottság növelés
Oldal: Filozófia 3
András Gábor - © 2008 - 2024 - andrasgabor.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »