András Gábor

Ember, ki ide belépsz, ne hagyj fel minden reménységgel - hátha találsz valamit, ami felkelti érdeklődésedet, kiváltja tetszésedet vagy nemtetszésedet, netán véleménynyilvánításra késztet

Az oldal tartalmát a szerzői jog védi. A szerkesztés folyamatos .
(egyelőre csak ide ömlesztettem)


Első vers

 

Ülök, ülök, és arra gondolok

Miért is nem vagyunk mi boldogok

1945. ősz

 

 

 

 

Az én apám

 

Az én apám nem ugratta lovát –

     nem volt lova

 

Az én apám nem járt el cifra bálba –

     nem volt hova

 

Az én apám nem pengette a kártyát

     talán soha

 

Az én apámnak nem volt nője, pénze

     nem volt bora

 

Az én apám nem kiabálta:

     „Nem! Nem! Soha!”

 

Az én apámat rágta, mint a métely

     a félsz foga

 

Az én apámat mardosta a kétely

     ezer boga

 

Az én apám majd nyolcvan éve

     így tűnt tova

 

Az én apámnak sírja sincs, mit

     benő moha

 

Az én apám elszállt az égbe,

S nem maradt más, csak

     urnányi pora.

 

********

 

Nekem a gettó volt az óvodám

És álmaimra Eichmann úr vigyázott

És neki köszönheti nagyanyám,

Hogy sírjára nem vihetek virágot.

 

********

 

Játékos kedvében ha megérint az Úr

Fejem felett az égbolt kék azúr

Nos, ilyenkor nincs más, csak írni kell

S habár Övé az érdem, azt se bánja

Hogy enyém a siker

 

********

 

 

 

Variációk egy témára

 

I.

A templomban a nagy Bach muzsikál

A falon is átzeng a zeneszó

És a sarkon egy kis koszos zsidó

Hegedűjén megszólal az echó.

 

II.

A templomban a nagy Bach orgonál

A falakon átzeng a zeneszó

Értőn fülel egy kis koszos zsidó

Hegedűs koldus, ki a sarkon áll

 

Beteg szeméből csak pereg a könny,

Az orgona megállítja kezét,

Lesi a zene szüremlő neszét,

És köröttük tompán teng a közöny.

 

1986. február

 

********

 

Kérdés

 

Magyar költő volt-é Radnóti Miklós

és magyar tudós-é Teller Ede?

A magyarság Árpádnak ágyékából

avagy a Kárpát-medencéből ered-e?

 

És magyar volt-e Goldherz Ignác bácsi,

aki csak törve szólta a magyart,

és a sok szerb – cigány – zsidó,

aki nem élte túl a Don-kanyart?

 

S magyar vagyok-e én, e verset írva,

kit sorsa a világra itt lökött,

vagy a Dunába lőve tesznek sírba,

mint istengyilkos fajzott ördögöt?

 

S ki lészen bírám – talán Csurka István,

az is lehet, hogy épp Sinkovits Imre?

Melyiküknél hol szereplek a listán,

és vajon hol lelhetek őseimre?

 

1993.

 

********

 

Mit jelent zsidónak lenni?

Azt, hogy nem lehetsz más semmi.

 

Mint száműzött, kivándorol

 

Bércek, rónák, a hortobágyi ménes,

Szent István jobbja, és a többi fényes

emlék, a dicső múlt színes virága,

mi sosem tűnhet el az éjhomályba.

Szent László urunk, Árpád hősi vére

ki magyarnak nem gyújt lángot szívére?

Ki merne szennyet szórni szent ügyönkre,

s nyomni magyarság bús fejét a tönkre?

Elő velök, a gaz népárulókkal,

kik csábítgatnak sok szép csalfa szókkal!

Idegen testként vesse ki a nemzet

a népellent, ha atyja fattyat nemzett!

Pusztuljon minden fajidegen csürhe,

fülét-farkát behúzva, eddig tűrve!

Kiverjük innen furkóval, lapáttal,

aki nem ért szót káplánnal, apáttal.

Az ősi magyar virtus újra szép lesz,

méltó (vajh kinek?) régi nagy híréhez,

s mit rája kent a rongy huszadik század,

takarodjék az idegen gyalázat!

Árvalányhaj, kakastoll leng a csákón,

Itt csak mi könnyezhetünk fájón.

Délben a harang dicsőségünk zengi,

e kis nép nagyságát nem kétli senki.

Lesz még miénk a Felvidék, a Bácska,

koronánk lészen még Erdély-anyácska.

Mi megtanultunk kesztyűbe dudálni,

magunk szeretni, minden mást utálni.

Aki magyar, velünk tart!

                                        (és a többi –

zsidó, cigány, román, tót ésatöbbi….)

 

Hallgatva ezt a szörnyű, zagyva nótát

mit tehet, aki rossz helyére jót várt?

Házában bár hagyják, hazája veszve,

egy útja van: el innen messze-messze,

                            s mint száműzött, kivándorol.

 

1993. február

 

********

 

Hogy van-e Isten, nem tudom, mert elmém ehhez túl kevés –

és túl sok is, így hát nem marad, csak a kétkedés.

 

********

 

 

 

Születésnapomra

 

Harmincnégy éves lettem én

No lám, és mire vittem én

                        Bizony:

                        iszony

 

A főnök fenekét nyalom

Késő estén és hajnalon

                        Azám

                        hazám

 

A lottó – végső menedék

Talán, ha sok pénzt keresék?….

                        E vár

                   se vár

 

Az eszme már hamis mese

S dobtam, ahogy a rossz vese

                        Kivet

                        követ

 

Akármit is papol a száj

Ha eljön az idő, muszáj

                        Enni

                        menni

 

Mi lesz hát a konklúzió:

A szennyes árra úszni jó?

                        Élni?

                        Félni?

 

Gyötörjenek bár kín-fogók

Én soha senkit sem fogok

                        Taní-

                        tani

 

1973.

 

********

Születésnapomra

 

Harminchat éves lettem én

Nézzük csak, mit is tettem én.

                      halom

                      a lom

 

Csupa törött fogaskerék

S körben lesik, hogy mit nyerék

                      derék

                      herék

 

Tegyek hát pontot: most elég

Ne várjam meg, míg mind elég

                      a korc

                      s a porc

 

Az ember nem csügged, hanem

Míg él, remél, s ha nem

                      remél,

                      nem él.

 

1975.

 

********

 

Születésnapomra

 

Negyvenöt év nyomja vállam,

És nem én vagyok az állam.

 

1984.

 

 

 

 

 

 

********

 

 

Születésnapomra

 

Negyvenhat éves lettem én

Ágyam nem puha, sem kemény -

                        így szép

                        a kép

 

Még nem vár hűvös kényelem

Az ételt épp csak bényelem

                        s lótok

                        futok

 

Tán mindent újra kezdenék

Ha nem félnék, hogy vesztenék –

                        a tét

                        sötét

 

Így hát hajtok a pénz után

Bár lassan már öncél csupán

                        hiszen

                        hiszem:

 

Hogy ami kéne, úgyse lesz,

A kor – hiába – nem ereszt,

                        s mi vár

                        sivár:

 

Megöregedni céltalan,

Akár ketten, vagy egymagam.

                        Tevés,

                        vevés,

 

Hogy lassan teljen az idő,

És ami egyre-egyre nő:

                        tömör

                        csömör.

 

De most még lótni-futni kell,

A nagy semmihez jutni el,

                        ugyan

                        hogyan,

                                   s miért?

 

1985.

 

********

Születésnapomra

 

1.

 

Megértem már hatvan évet

Nem értem el még a révet

S ha szemem a múltba réved

Azt látom: az ember téved

 

2.

 

Hatvan évet már megértem

És most végre már megértem

Hogy mi mit ér mihez mérten

Csak a miértet nem értem

 

3.

 

Hatvan évet már megértem

De ez csak tény, és nem érdem

 

1999.

 

********

 

64. születésnap

 

Túléltem immár John Lennont, George Harrisont -

Előttem még a horizont

Meg a köszvény, reuma és

Egy ki érelmeszesedés

 

2003. március

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 7
Heti: 30
Havi: 175
Össz.: 25 908

Látogatottság növelés
Oldal: Versek 1
András Gábor - © 2008 - 2024 - andrasgabor.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »