Első vers

 

Ülök, ülök, és arra gondolok

Miért is nem vagyunk mi boldogok

1945. ősz

 

 

 

 

Az én apám

 

Az én apám nem ugratta lovát –

     nem volt lova

 

Az én apám nem járt el cifra bálba –

     nem volt hova

 

Az én apám nem pengette a kártyát

     talán soha

 

Az én apámnak nem volt nője, pénze

     nem volt bora

 

Az én apám nem kiabálta:

     „Nem! Nem! Soha!”

 

Az én apámat rágta, mint a métely

     a félsz foga

 

Az én apámat mardosta a kétely

     ezer boga

 

Az én apám majd nyolcvan éve

     így tűnt tova

 

Az én apámnak sírja sincs, mit

     benő moha

 

Az én apám elszállt az égbe,

S nem maradt más, csak

     urnányi pora.

 

********

 

Nekem a gettó volt az óvodám

És álmaimra Eichmann úr vigyázott

És neki köszönheti nagyanyám,

Hogy sírjára nem vihetek virágot.

 

********

 

Játékos kedvében ha megérint az Úr

Fejem felett az égbolt kék azúr

Nos, ilyenkor nincs más, csak írni kell

S habár Övé az érdem, azt se bánja

Hogy enyém a siker

 

********

 

 

 

Variációk egy témára

 

I.

A templomban a nagy Bach muzsikál

A falon is átzeng a zeneszó

És a sarkon egy kis koszos zsidó

Hegedűjén megszólal az echó.

 

II.

A templomban a nagy Bach orgonál

A falakon átzeng a zeneszó

Értőn fülel egy kis koszos zsidó

Hegedűs koldus, ki a sarkon áll

 

Beteg szeméből csak pereg a könny,

Az orgona megállítja kezét,

Lesi a zene szüremlő neszét,

És köröttük tompán teng a közöny.

 

1986. február

 

********

 

Kérdés

 

Magyar költő volt-é Radnóti Miklós

és magyar tudós-é Teller Ede?

A magyarság Árpádnak ágyékából

avagy a Kárpát-medencéből ered-e?

 

És magyar volt-e Goldherz Ignác bácsi,

aki csak törve szólta a magyart,

és a sok szerb – cigány – zsidó,

aki nem élte túl a Don-kanyart?

 

S magyar vagyok-e én, e verset írva,

kit sorsa a világra itt lökött,

vagy a Dunába lőve tesznek sírba,

mint istengyilkos fajzott ördögöt?

 

S ki lészen bírám – talán Csurka István,

az is lehet, hogy épp Sinkovits Imre?

Melyiküknél hol szereplek a listán,

és vajon hol lelhetek őseimre?

 

1993.

 

********

 

Mit jelent zsidónak lenni?

Azt, hogy nem lehetsz más semmi.

 

Mint száműzött, kivándorol

 

Bércek, rónák, a hortobágyi ménes,

Szent István jobbja, és a többi fényes

emlék, a dicső múlt színes virága,

mi sosem tűnhet el az éjhomályba.

Szent László urunk, Árpád hősi vére

ki magyarnak nem gyújt lángot szívére?

Ki merne szennyet szórni szent ügyönkre,

s nyomni magyarság bús fejét a tönkre?

Elő velök, a gaz népárulókkal,

kik csábítgatnak sok szép csalfa szókkal!

Idegen testként vesse ki a nemzet

a népellent, ha atyja fattyat nemzett!

Pusztuljon minden fajidegen csürhe,

fülét-farkát behúzva, eddig tűrve!

Kiverjük innen furkóval, lapáttal,

aki nem ért szót káplánnal, apáttal.

Az ősi magyar virtus újra szép lesz,

méltó (vajh kinek?) régi nagy híréhez,

s mit rája kent a rongy huszadik század,

takarodjék az idegen gyalázat!

Árvalányhaj, kakastoll leng a csákón,

Itt csak mi könnyezhetünk fájón.

Délben a harang dicsőségünk zengi,

e kis nép nagyságát nem kétli senki.

Lesz még miénk a Felvidék, a Bácska,

koronánk lészen még Erdély-anyácska.

Mi megtanultunk kesztyűbe dudálni,

magunk szeretni, minden mást utálni.

Aki magyar, velünk tart!

                                        (és a többi –

zsidó, cigány, román, tót ésatöbbi….)

 

Hallgatva ezt a szörnyű, zagyva nótát

mit tehet, aki rossz helyére jót várt?

Házában bár hagyják, hazája veszve,

egy útja van: el innen messze-messze,

                            s mint száműzött, kivándorol.

 

1993. február

 

********

 

Hogy van-e Isten, nem tudom, mert elmém ehhez túl kevés –

és túl sok is, így hát nem marad, csak a kétkedés.

 

********

 

 

 

Születésnapomra   Harmincnégy éves lettem én No lám, és mire vittem én                         Bizony:                         iszony   A főnök fenekét nyalom Késő estén és hajnalon                         Azám                         hazám   A lottó – végső menedék Talán, ha sok pénzt keresék?….                         E vár                    se vár   Az eszme már hamis mese S dobtam, ahogy a rossz vese                         Kivet                         követ   Akármit is papol a száj Ha eljön az idő, muszáj                         Enni                         menni   Mi lesz hát a konklúzió: A szennyes árra úszni jó?                         Élni?                         Félni?   Gyötörjenek bár kín-fogók Én soha senkit sem fogok                         Taní-                         tani   1973.   ********

Születésnapomra   Harminchat éves lettem én Nézzük csak, mit is tettem én.                       halom                       a lom   Csupa törött fogaskerék S körben lesik, hogy mit nyerék                       derék                       herék   Tegyek hát pontot: most elég Ne várjam meg, míg mind elég                       a korc                       s a porc   Az ember nem csügged, hanem Míg él, remél, s ha nem                       remél,                       nem él.   1975.   ********

Születésnapomra   Negyvenöt év nyomja vállam, És nem én vagyok az állam.   1984.             ********

 

 

Születésnapomra   Negyvenhat éves lettem én Ágyam nem puha, sem kemény -                         így szép                         a kép   Még nem vár hűvös kényelem Az ételt épp csak bényelem                         s lótok                         futok   Tán mindent újra kezdenék Ha nem félnék, hogy vesztenék –                         a tét                         sötét   Így hát hajtok a pénz után Bár lassan már öncél csupán                         hiszen                         hiszem:   Hogy ami kéne, úgyse lesz, A kor – hiába – nem ereszt,                         s mi vár                         sivár:   Megöregedni céltalan, Akár ketten, vagy egymagam.                         Tevés,                         vevés,   Hogy lassan teljen az idő, És ami egyre-egyre nő:                         tömör                         csömör.   De most még lótni-futni kell, A nagy semmihez jutni el,                         ugyan                         hogyan,                                    s miért?   1985.   ********

Születésnapomra   1.   Megértem már hatvan évet Nem értem el még a révet S ha szemem a múltba réved Azt látom: az ember téved   2.   Hatvan évet már megértem És most végre már megértem Hogy mi mit ér mihez mérten Csak a miértet nem értem   3.   Hatvan évet már megértem De ez csak tény, és nem érdem   1999.   ********

64. születésnap   Túléltem immár John Lennont, George Harrisont - Előttem még a horizont Meg a köszvény, reuma és Egy ki érelmeszesedés   2003. március