András Gábor

Ember, ki ide belépsz, ne hagyj fel minden reménységgel - hátha találsz valamit, ami felkelti érdeklődésedet, kiváltja tetszésedet vagy nemtetszésedet, netán véleménynyilvánításra késztet

Ismeretlen Heine vers

 

Tiltottak tőlem - némi joggal

(Hírem rosszabb, mint a valóság)

Te pedig: csupa derű, jóság

Enyém lettél egy könnyed csókkal

 

Bor nélkül is megrészegítesz

Kábán heverek lábaidnál

Reményem is egyetlen immár

Hogy józanodni nem segítesz

 

2005. június 22. 03:30

 

********

XVI. zsoltár

(összefoglaló versike)

 

Karácsony szent éjjelén

Született egy kislegény

Az isteni kisdedet

Várták már az emberek

Várták már az emberek

 

Felnőttként tett sok csodát

Utálták az ostobák

Szebb világról álmodott

Új hitvallást alkotott

Új hitvallást alkotott

 

Igéje a szeretet

Végül megfeszíttetett

Várjuk: egyszer visszatér

Az emberek üdveér'

Az emberek üdveér'

 

Addig meg ünnepelünk

Karácsonykor jót eszünk

És a hívő szíveket

Bétölti a szeretet

Bétölti a szeretet

 

2007. december 28. 03:10

 

Év eleji álmocska

 

 

Olyan helyen szeretnék élni,

Ahol semmitől nem kell félni

 

Hol a gyümölcsnek az az ára,

Hogy felnyúlkálsz érte a fára

 

Ahol a KRESZ a legfőbb törvény,

S nem lopkodnak a törvény örvén

 

Hol a munkának van gyümölcse,

S van, hol az ember kedvét töltse

 

És nem pusztít gyűlölet árja,

És nem számít, hogy ki az árja

 

És mindegy, kinek ki az apja -

Amit érdemel, csak azt kapja

 

S mi nem a te bűnöd, bármi légyen,

Azért nem érhet téged szégyen:

 

Csak verítéktől veres orcád....

    De hisz ez a hely Magyarország!

 

Befejezném egy kókadt rímmel:

Minden jó, ha a vége stimmel

 

De ekkor megszólalt a vekker,

S én felébredtem csupasz seggel

 

2008. január 12.

 

 

Reggel, hogy indultam az iskolába

Apám rám szólt: köszönj el most anyától

Fölé hajoltam, megcsókoltam a roncsot

Ekkorra már csak ez maradt anyámból

 

Süppedt-emelkedett a test torz maradéka

Szerbusz anya - suttogtam szinte némán

Egyik lábamról a másikra álltam

Hiába néztem, ő nem nézett énrám

 

Aztán elmentem, nem szólt hozzám senki

Tizenhárom évesen magam maradtam

Lassan ballagtam, csöndes bűntudatban

Istennel és a világgal haragban

 

Az iskolában beültem a padba

Egy óra múlva már üzentek értem

Az igazgató úr mondta a hírt

Gondolta-é, hogy én tényleg megértem?

 

Otthon elsötétítve minden ablak

A letakart test mellett csak két gyertya égett

A tükröt is fekete vászon fedte

Talán az egykor volt vallás emléke végett

 

A temetőben gyászoló szomszédok

Meg a még megmaradt néhány rokon

A kántor gyönyörűen énekelt

A nap végig simogatott a sírokon

 

Aztán hazamentünk, hogy folytassuk a dolgunk

Meglátogattunk minden ünnepnapon

S ahogy az évek múltak egyre restebbek lettünk

Mindig tovább tolódott ki az alkalom

 

És végül már ki-kimaradtak évek

Majd harminchárom esztendő után

Meghalt apám is, elárvultam végleg

Öregedő felnőttként is sután

 

Hangodat már csak én hallom olykor

És egyre kopik az emlékezet

A sírkövön héber betűk, nincs ékezet

És most döbbentem rá: ezt kellett volna odaírni:

VOLTAM. VAGYOK? LESZEK?

 

2008. február 1.

 

 

A NEMZETGAZDASÁG CIKLIKUS VÁLTOZÁSA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

(rövid összefoglaló)

 

Bár rég meghalt az öreg Marx

Vígan folyik az osztályharc

Igaz, most más a szereposztás

A tét a vagyon-újraosztás

 

Nem burzsoák és proletárok

Között húzódik örök árok

Pénz híján kapcsolati tőke

Kerül a mérlegserpenyőbe

 

Egyik oldalt a régi gárda

Mely még szilárdan áll a lábán

Velük szemben ál-ellenállók

Élükön a nemzeti sámán

 

S mikor már mindent szerte hordtak

Az elvtársak, kik együtt voltak

Hamar egymás torkának esnek

Szellem szellemnek, test a testnek

 

S a nép, mint áldozati bárány

Sosem okulva saját kárán

Megint bedől a hamis szónak

Mígnem egyszer borul a csónak

 

Akkor jöhet az új vezér, az új ígéret

Harsogva szórva új hazug igéket

És követi a hangos csürhe

A nép meg tűr, mint eddig tűrte

 

Míg végül az egészen átcsap a végső hullám

És nincs már min osztozni, csak egy hullán

És a gazdaság merev, hullafoltos -

Akkor jöhet újra a nemzet megmentő főgonosza, Bokros

 

2008. április 4-5.

 

 

 


Rövid aesopusi mese

 

Amit egér ígér, megtartja magának

Hogyha hinni akarsz, higgyél a macskáknak!

Ki hirdeti ezt, mint örök igazságot?

Hát egy öreg kandúr, ki már sokat látott,

 

S maga is elhiszi ezt, mint igazságot,

Hiszen macskaszemmel nézi a világot

De ha kíváncsi vagy, a világ hogy néz ki,

Próbáld meg időnként más szemével nézni

 

2008. augusztus 10.

 

 

 

Öregség

 

Kiszáradt íny, tar koponya, merev derék

Magzati helyükre visszacsúszó herék

Petyhüdt bőr, görbült gerinc, időnként megremegő májfoltos kezek

Visszeres lábak, fogyó humor, kopó emlékezet

Lefittyedt ajak, táskás szemek, megfakult, tétova tekintet

Megereszkedett has, bomló egyensúly, csapott vállak – fel se sorolom mindet

Mi maradt hát, ami még marasszon:

Hogy ha kell, van, ki betakarjon, az örök asszony

 

 

2008. november 1.

 

 

Sokadik, összegező zsoltár

 

Adjon, akinek adatott

Kapjon, kinek rendeltetett

Töltsön be mindannyiunkat

        az egyetemes szeretet

 

2008. november 18. 5:00


Rémálom

 

 

Békésen lődörgő névtelen utcanép

Sötétbe boruló néptelen utcakép

 

Nesztelen feltűnő-eltűnő fények

Nem tudom, mitől, de már kicsit félek

 

Hömpölygő vízártól elöntött házak

Élőként ténfergő hullák, csontvázak

 

Pokoli tűzvészben lángoló végtagok

Oltani nem lehet, aki ég, én vagyok

 

Bátorság, tisztesség, helytállás, becsület

Őrült pap kezében kettétört feszület

 

Kóborgó szellemek susogó árnyai

Vérveres keselyűk verdeső szárnyai

 

Riasztó némaság, holdbéli tájék

Gyermeket gyilkoló ördögi játék

 

Lebénult izmok, elborult elmék

Megcsonkult testeken szétfoszlott kelmék

 

Rebbenő tekintet, robbanó indulat

Mosolygó rémpofa, ki tudja, min mulat

 

Üvöltő őslények, párolgó mocsarak

Lelkeket porító morajló mozsarak

 

Mindent túlharsogó sátáni gúnyröhej

Félelmet gerjesztő csöndes nesz, halk zörej

 

Égi ujj vádolón, vészjóslón rám mutat

Táskámban tolvajkéz kutakodik, matat

 

Örökös sötétbe zuhanó csillagok

Párnámba fullasztva remegek, izzadok

 

 

 

Illanó álomban éltem át iszonnyal e torzult víziót

S ébredvén jöttem rá: elfelejtettem kikapcsolni a televíziót

 

 

2008. november 26. 5:00


 

 

Régen

sokkal több csillag volt az égen

és gyakrabban volt telihold

és lassabban múltak a napok, évek

és ha nagy néha visszanézek

rémlik, hogy akkor

a lelkem mindig teli volt

reménnyel, tervvel, ötletek hadával

és az élet örömével magával

pedig hetven év, az még nem az aggkor

minek aggódnék akkor

hogy vajon mi lesz holnap

netán jövő ilyenkor

hiába, ez ilyen kor

hogy nincs már semmi biztos

ha csak az nem, hogy az utca

holnap is piszkos

lesz, talán piszkosabb

és csak akinek van sok menő cucca

a dolgában az lehet biztosabb

a jövő meg úgysem olyan lesz

mint elképzeltem régen

mikor még annyi csillag volt az égen

az ember gyakran olyant tesz

amire korábban nem is gondolt

amikor a kenyér is gond volt

azután jött a viszonylagos jólét

bár még lukas ereszek csorgatták a hólét

és egyre ritkább lett a telihold

és lassan kiürült, mi egykor teli volt

ideje lenne feltöltődni újra

reggel frissen ébredni valami újra

és nem arra, hogy megint fáj a vállam

nem beszélve arról

hogy a csőd szélén áll az állam

netán a vakolat potyog a falról

de hát ez már marad csak múló álom

és felébredve annak kell örülni

hogy miután sikerült a szemem kitörülni

szemüvegemet éppen ott találom

ahova este tettem, szóval semmi vész

röviden összefoglalva: ennyi az egész

 

2008. december 8.


Így szólt az Úr Ádámhoz, miután kiűzte őt a Paradicsomból:

 

 

A büntetésed: ember lettél

Ítéleted: egy emberöltő

 

búval és bánattal kitöltve,

s bevégezvén szemed lezárom,

és közben végig tusakodhatsz,

hogy mi vár majd túl a halálon

 

Így bűnhődsz azért, amit tettél.

 

 

              Aztán megenyhült némiképpen,

              s halkabban folytatta ekképpen:

 

 

A küldetésed: legyél Ember

A sorsodat magad szabod meg

 

tégy jót, járjon bár szenvedéssel,

szolgálj engem hű szenvedéllyel,

s bár a szemed végül lezárom,

velem lehetsz a másvilágon

 

S tiéd leszen Ég, Föld, s a Tenger

 

2008.december 09. 4:20

 

 

Megkésett névnapi köszöntő

 

Olivér

ereiben

nemigen

csörgedezik prolivér,

más azonban

szinte minden:

matyó – székely – zsidó

minden szinten.

Így azután

eleiből eredően

lehet bármi –

majd az idő

megmutatja,

ki kell várni:

lehet Kodály,

lehet Einstein,

s miért ne Tamási Áron?

Egy a fontos:

boldog legyen,

tiszta szívből

ezt kívánom!

 

2008. december 10.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 7
Heti: 22
Havi: 206
Össz.: 25 693

Látogatottság növelés
Oldal: Versek 4
András Gábor - © 2008 - 2024 - andrasgabor.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »