Ismeretlen Heine vers
Tiltottak tőlem - némi joggal
(Hírem rosszabb, mint a valóság)
Te pedig: csupa derű, jóság
Enyém lettél egy könnyed csókkal
Bor nélkül is megrészegítesz
Kábán heverek lábaidnál
Reményem is egyetlen immár
Hogy józanodni nem segítesz
2005. június 22. 03:30
********
XVI.
zsoltár
(összefoglaló
versike)
Karácsony
szent éjjelén
Született
egy kislegény
Az
isteni kisdedet
Várták
már az emberek
Várták
már az emberek
Felnőttként
tett sok csodát
Utálták
az ostobák
Szebb
világról álmodott
Új
hitvallást alkotott
Új
hitvallást alkotott
Igéje
a szeretet
Végül
megfeszíttetett
Várjuk:
egyszer visszatér
Az
emberek üdveér'
Az
emberek üdveér'
Addig
meg ünnepelünk
Karácsonykor
jót eszünk
És
a hívő szíveket
Bétölti
a szeretet
Bétölti
a szeretet
2007. december 28. 03:10
Év eleji álmocska
Olyan helyen szeretnék élni,
Ahol semmitől nem kell félni
Hol a gyümölcsnek az az ára,
Hogy felnyúlkálsz érte a fára
Ahol a KRESZ a legfőbb törvény,
S nem lopkodnak a törvény örvén
Hol a munkának van gyümölcse,
S van, hol az ember kedvét töltse
És nem pusztít gyűlölet árja,
És nem számít, hogy ki az árja
És mindegy, kinek ki az apja -
Amit érdemel, csak azt kapja
S mi nem a te bűnöd, bármi légyen,
Azért nem érhet téged szégyen:
Csak verítéktől veres orcád....
De hisz ez a hely Magyarország!
Befejezném egy kókadt rímmel:
Minden jó, ha a vége stimmel
De ekkor megszólalt a vekker,
S én felébredtem csupasz seggel
2008. január 12.
Reggel, hogy indultam az iskolába
Apám rám szólt: köszönj el most anyától
Fölé hajoltam, megcsókoltam a roncsot
Ekkorra már csak ez maradt anyámból
Süppedt-emelkedett a test torz maradéka
Szerbusz anya - suttogtam szinte némán
Egyik lábamról a másikra álltam
Hiába néztem, ő nem nézett énrám
Aztán elmentem, nem szólt hozzám senki
Tizenhárom évesen magam maradtam
Lassan ballagtam, csöndes bűntudatban
Istennel és a világgal haragban
Az iskolában beültem a padba
Egy óra múlva már üzentek értem
Az igazgató úr mondta a hírt
Gondolta-é, hogy én tényleg megértem?
Otthon elsötétítve minden ablak
A letakart test mellett csak két gyertya
égett
A tükröt is fekete vászon fedte
Talán az egykor volt vallás emléke végett
A temetőben gyászoló szomszédok
Meg a még megmaradt néhány rokon
A kántor gyönyörűen énekelt
A nap végig simogatott a sírokon
Aztán hazamentünk, hogy folytassuk a
dolgunk
Meglátogattunk minden ünnepnapon
S ahogy az évek múltak egyre restebbek
lettünk
Mindig tovább tolódott ki az alkalom
És végül már ki-kimaradtak évek
Majd harminchárom esztendő után
Meghalt apám is, elárvultam végleg
Öregedő felnőttként is sután
Hangodat már csak én hallom olykor
És egyre kopik az emlékezet
A sírkövön héber betűk, nincs ékezet
És most döbbentem rá: ezt kellett volna
odaírni:
VOLTAM. VAGYOK? LESZEK?
2008. február 1.
A NEMZETGAZDASÁG CIKLIKUS VÁLTOZÁSA A
RENDSZERVÁLTÁS UTÁN
(rövid összefoglaló)
Bár rég meghalt az öreg Marx
Vígan folyik az osztályharc
Igaz, most más a szereposztás
A tét a vagyon-újraosztás
Nem burzsoák és proletárok
Között húzódik örök árok
Pénz híján kapcsolati tőke
Kerül a mérlegserpenyőbe
Egyik oldalt a régi gárda
Mely még szilárdan áll a lábán
Velük szemben ál-ellenállók
Élükön a nemzeti sámán
S mikor már mindent szerte hordtak
Az elvtársak, kik együtt voltak
Hamar egymás torkának esnek
Szellem szellemnek, test a testnek
S a nép, mint áldozati bárány
Sosem okulva saját kárán
Megint bedől a hamis szónak
Mígnem egyszer borul a csónak
Akkor jöhet az új vezér, az új ígéret
Harsogva szórva új hazug igéket
És követi a hangos csürhe
A nép meg tűr, mint eddig tűrte
Míg végül az egészen átcsap a végső
hullám
És nincs már min osztozni, csak egy
hullán
És a gazdaság merev, hullafoltos -
Akkor jöhet újra a nemzet megmentő
főgonosza, Bokros
2008. április 4-5.
Rövid aesopusi mese
Amit egér ígér, megtartja magának
Hogyha hinni akarsz, higgyél a
macskáknak!
Ki hirdeti ezt, mint örök igazságot?
Hát egy öreg kandúr, ki már sokat látott,
S maga is elhiszi ezt, mint igazságot,
Hiszen macskaszemmel nézi a világot
De ha kíváncsi vagy, a világ hogy néz ki,
Próbáld meg időnként más szemével nézni
2008. augusztus 10.
Öregség
Kiszáradt íny, tar koponya, merev derék
Magzati helyükre visszacsúszó herék
Petyhüdt bőr, görbült gerinc, időnként
megremegő májfoltos kezek
Visszeres lábak, fogyó humor, kopó
emlékezet
Lefittyedt ajak, táskás szemek, megfakult,
tétova tekintet
Megereszkedett has, bomló egyensúly, csapott
vállak – fel se sorolom mindet
Mi maradt hát, ami még marasszon:
Hogy ha kell, van, ki betakarjon, az örök
asszony
2008. november 1.
Sokadik,
összegező zsoltár
Adjon, akinek adatott
Kapjon, kinek rendeltetett
Töltsön be mindannyiunkat
az egyetemes szeretet
2008. november 18. 5:00
Rémálom
Békésen lődörgő névtelen utcanép
Sötétbe boruló néptelen utcakép
Nesztelen feltűnő-eltűnő fények
Nem tudom, mitől, de már kicsit félek
Hömpölygő vízártól elöntött házak
Élőként ténfergő hullák, csontvázak
Pokoli tűzvészben lángoló végtagok
Oltani nem lehet, aki ég, én vagyok
Bátorság, tisztesség, helytállás, becsület
Őrült pap kezében kettétört feszület
Kóborgó szellemek susogó árnyai
Vérveres keselyűk verdeső szárnyai
Riasztó némaság, holdbéli tájék
Gyermeket gyilkoló ördögi játék
Lebénult izmok, elborult elmék
Megcsonkult testeken szétfoszlott kelmék
Rebbenő tekintet, robbanó indulat
Mosolygó rémpofa, ki tudja, min mulat
Üvöltő őslények, párolgó mocsarak
Lelkeket porító morajló mozsarak
Mindent túlharsogó sátáni gúnyröhej
Félelmet gerjesztő csöndes nesz, halk zörej
Égi ujj vádolón, vészjóslón rám mutat
Táskámban tolvajkéz kutakodik, matat
Örökös sötétbe zuhanó csillagok
Párnámba fullasztva remegek, izzadok
Illanó álomban éltem át iszonnyal e torzult
víziót
S ébredvén jöttem rá: elfelejtettem kikapcsolni
a televíziót
2008. november 26. 5:00
Régen
sokkal több csillag volt az égen
és gyakrabban volt telihold
és lassabban múltak a napok, évek
és ha nagy néha visszanézek
rémlik, hogy akkor
a lelkem mindig teli volt
reménnyel, tervvel, ötletek hadával
és az élet örömével magával
pedig hetven év, az még nem az aggkor
minek aggódnék akkor
hogy vajon mi lesz holnap
netán jövő ilyenkor
hiába, ez ilyen kor
hogy nincs már semmi biztos
ha csak az nem, hogy az utca
holnap is piszkos
lesz, talán piszkosabb
és csak akinek van sok menő cucca
a dolgában az lehet biztosabb
a jövő meg úgysem olyan lesz
mint elképzeltem régen
mikor még annyi csillag volt az égen
az ember gyakran olyant tesz
amire korábban nem is gondolt
amikor a kenyér is gond volt
azután jött a viszonylagos jólét
bár még lukas ereszek csorgatták a hólét
és egyre ritkább lett a telihold
és lassan kiürült, mi egykor teli volt
ideje lenne feltöltődni újra
reggel frissen ébredni valami újra
és nem arra, hogy megint fáj a vállam
nem beszélve arról
hogy a csőd szélén áll az állam
netán a vakolat potyog a falról
de hát ez már marad csak múló álom
és felébredve annak kell örülni
hogy miután sikerült a szemem kitörülni
szemüvegemet éppen ott találom
ahova este tettem, szóval semmi vész
röviden összefoglalva: ennyi az egész
2008. december 8.
Így
szólt az Úr Ádámhoz, miután kiűzte őt a Paradicsomból:
A büntetésed: ember lettél
Ítéleted: egy emberöltő
búval és bánattal kitöltve,
s bevégezvén szemed lezárom,
és közben végig tusakodhatsz,
hogy mi vár majd túl a halálon
Így bűnhődsz azért, amit tettél.
Aztán
megenyhült némiképpen,
s
halkabban folytatta ekképpen:
A küldetésed: legyél Ember
A sorsodat magad szabod meg
tégy jót, járjon bár szenvedéssel,
szolgálj engem hű szenvedéllyel,
s bár a szemed végül lezárom,
velem lehetsz a másvilágon
S tiéd leszen Ég, Föld, s a Tenger
2008.december 09. 4:20
Megkésett
névnapi köszöntő
Olivér
ereiben
nemigen
csörgedezik
prolivér,
más
azonban
szinte
minden:
matyó
– székely – zsidó
minden
szinten.
Így
azután
eleiből
eredően
lehet
bármi –
majd
az idő
megmutatja,
ki
kell várni:
lehet
Kodály,
lehet
Einstein,
s
miért ne Tamási Áron?
Egy
a fontos:
boldog
legyen,
tiszta
szívből
ezt
kívánom!
2008. december 10.